Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ilyen évünk lesz 2009-ben

2009.01.07

Senki sem tudja biztosan, mit hoz az idei év, az azonban biztos: nehezebb lesz az élet, mint tavaly volt. Klasszikus értelemben vett elemzésekre manapság nem hagyatkozhatunk, az üzleti és a gazdasági életben viszont mégis kell valahogy tervezni. Kíváncsiak voltunk, hogy a korábban interjúinkban megszólaltatott szakemberek – a vállalatvezetők, a közgazdász, a szociológus, az adószakértő, az ÁSZ, az MKIK illetve az IVSZ elnöke és a BÉT volt elnöke – mit várnak 2009-től.

Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke

Ideje eldönteni: merre manőverezzünk?
© Stiller Ákos
Korszakváltást élünk át. A viszonylagos nyugalom, biztonság időszakát bizonytalanság, bizalomvesztés váltotta fel: a konszolidáció és a kibontakozás új garanciáinak és hajtóerőinek keresése folyik szerte a világon. Vitorlás szóhasználattal azt lehet mondani, hogy a vihar összekeveri ugyan a versenyzőket, de, ha van bátorságuk, akkor új esélyt ad.

Lehet, de az is igaz: a szél mindig az elöl futó, stabil hajónak fúj. Mi pedig nem azok vagyunk. Még akkor sem, ha a költségvetési kiadások lefaragása nyomán az államháztartás adósságszolgálat nélküli pozíciója többletet mutat, és eredmény, hogy utóbb olyan szabályok születtek, amelyek békésebb körülmények között az egyensúly védelmét jól szolgálhatják. A fiskális havária kockázata azonban így is fennáll. Strukturális átalakítások nélkül ma már nem lehet jó irányban előre haladni, mivel nincsenek könnyen mozdítható és kidobható ballasztok, s a dülöngélő hajófedélzet sem kedvez a szükséges átrendezéseknek. Ugyanakkor a szakadozott, rosszul beállított vitorla, a globális dekonjunktúrának kiszolgáltatott gazdaság teljesítményhiánya azt hozhatja, hogy az elmaradó bevételek még a megnyirbált társadalmi ellátások finanszírozhatóságát is kérdésessé teszik. Nincs tartalék! Megtakarítások hiányában az adósságszolgálatot külső források finanszírozzák. Ez a gazdaságélénkítés lehetőségeit is korlátozza.

Mégis: a honi kis- és közepes vállalkozások segítése, az erre épülő foglalkoztatás fenntartása esélyt adhat a társadalmi-szociális biztonság minimumának megtartására. Nem adható ugyanis olyan parancs, hogy mindenki vegye fel az öngondoskodás mentőmellényét. Ezen a hajón nincsenek ilyenek. És láttuk: a világgazdaság viharában éppen ezek az egyéni mentőeszközök váltak használhatatlanná. Együtt kell maradnunk. Ha a szél, a hullámok nem változnak, akkor kitarthatunk. Navigare necesse est – hajózni kell! Ideje eldönteni, merre manőverezzünk.

Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapesti Értéktőzsde volt elnöke

Fájdalmasabb év lesz, mint 2008 volt.
© Stiller Ákos
A világgazdaság, mint a Titanic, úgy futott jéghegynek 2008-ban. Az elméleti közgazdászoktól a pénzügyi szakembereken át a monetáris és fiskális döntéshozókig kivétel nélkül mind úgy nézték el ennek a katasztrófának a bekövetkeztét, mint tette azt annak idején Smith kapitány a jeges Atlanti-óceánon. Mindezek után az a legbecsületesebb, ha bevalljuk, azt sem tudjuk megjósolni, hogy ez a válság mikor és hogyan fog végződni, miután csak négy dologban lehetünk biztosak:

1) 2009 minden nemzetgazdaságnak fájdalmasabb év lesz, mint 2008 volt.

2) Magyarországnak harmadosztályú utasként nincsen a mentőcsónakokban helye, ezért csak abban a csodában reménykedhet, hogy ezúttal még a Titanic teljes alámerülése előtt megérkezik a Kárpátia. Az elmúlt hét év felelőtlen gazdaságpolitikájának következtében itt állunk a magas jegybanki alapkamat csapdájában, mindösszesen két választási lehetőséggel: vagy a forintot értékeljük le jelentősen, vagy a
növekedésünknek mondunk hosszú időre búcsút. Mindkét opció rendkívül fájdalmas lesz.

3) A pénzügyi lufik és a kipukkanásukat követő válságok a piacgazdaság olyan részei, mint a Föld életében a hurrikánok és a földrengések: pusztítóak, természetesek, rendszeresek és kivédhetetlenek.

4) Mi, akik saját bőrünkön tapasztalhatjuk meg ezt a történelmi méretű válságot, sokat fogunk tanulni a hibákból rövid távon, keveset középtávon és semmit hosszú távon. Mert ahogy a gazdaság ismét magához fog térni és a növekedés beindul megint, úgy fogja a piac szereplőit fokozatosan elvakítani a profitéhség és az önös érdek.

Mihályi Péter, közgazdász

Nem hittek nekünk.
© Stiller Ákos
„2006 tavaszán – kis túlzással szólva – Csillag Istvánnal közösen írott könyvünkben (Kettős kötés – a stabilizáció és a reformok 18 hónapja) már szinte könyörögtünk a kormánykoalíció két pártjának, hogy csipkedjék magukat: a stabilizációra és a reformra összesen másfél évük van. Érvként – egyebek közt – arra hivatkoztunk, hogy veszélyben van a világgazdaság és Európa makroegyensúlya is. Addig kell lépni, amíg ehhez a külső feltételek kedvezőek. Nem hittek nekünk. A miniszterelnök még idén nyáron is bársonyos reformokról ábrándozott. Ami ténylegesen történt, arra az angol azt mondja: „too little, too late”.

Ha egy ország annyira alulteljesít, mint Magyarország, akkor azt az országot a piacok súlyosan büntetik. A válságból való kilábalás sorrendje is e logika mentén fog eldőlni. Azok a posztkommunista országok, amelyek képesek gyorsan helyreállítani a fizetési mérleg és a költségvetés egyensúlyát, ismét hozzá fognak jutni a külső forrásokhoz, és képesek lesznek felgyorsítani a gazdasági növekedés ütemét. Akinek ez nem megy, azt magára hagyják.

A külvilágot tekintve én kevésbé vagyok borúlátó, mint mások. A pénz- és tőkepiacok év végére megnyugszanak, visszaállnak a normál bankközi kapcsolatok, és lassan emelkedni fognak a tőzsdék is. A reálszférában lassúbb lesz az alkalmazkodás, de nem gondolnám, hogy a munkanélküliség 3-5 százalékpontnyi megemelkedése – akár külföldön, akár idehaza – fundamentális változásokat okozna. A kapitalizmus elkerülhetetlen sajátossága az üzleti ciklusok hullámzása, a túltermelési válságok 5-12 évenkénti előfordulása, és hozzá tartoznak a rendszerhez a váratlanul kirobbanó pénzügyi válságok is. (Ma már zárójelbe tartozó megjegyzés, de fontos: a válságokon, a ciklikus ingadozásokon a szocialista tervgazdaság sem tudott úrrá lenni. Szélsőséges
esetben a gazdasági visszaesés tömeges éhínség formájában jelentkezett, amelynek milliók estek áldozatul.) A kapitalizmus alapmodelljén belül is kicsi a mozgástér. Az angolszász típusú piaci modellnek nincs alternatívája. Ez sem tökéletes, de jobb, mint minden egyéb, amivel másutt próbálkoztak.


A politika a következő évben sem lesz
fegyelmezettebb.
© hvg.hu

Tavaly Magyarországon három válság éreztette hatását. Egyrészt az amerikai pénzpiaci válság, másrészt ennek a reálgazdaságra átterjedt hatása, harmadrészt pedig a Magyarországon már egyébként is meglévő gazdasági-társadalmi válság. Ezek együttes hatása 2009-ben is érződni fog. A pénzpiaci válság rövid távú problémaként jelentkezik, amely többé-kevésbé kezelhető is lesz. Ennél komolyabb gondot jelent ennek a reálgazdaságba átgyűrűzött hatása, amely eddig legsúlyosabban sok helyen a húzóágazatokat, vagyis az építőipart és az autóipart érintette, legkevésbé pedig az élelmiszeripart. A magyar gazdaság számára ezek az ágazatok szintén fajsúlyosnak számítanak, így ezek visszaesése ebben az évben a reálgazdaság lassulását eredményezik.

A magyar gazdaság problémáiért azonban nem a mostani globális krízis okolható, hanem a 2002-2006 közötti gazdaságpolitika. Az utóbbi 2 év jelentős egyensúlyjavítása sem bizonyult elegendőnek az országot elért globális krízis kezeléséhez. Ennek szükségszerű következménye, hogy 2009-ben a gazdasági növekedés visszaesik. Emellett még számolni kell a munkanélküliség növekedésével. Magyarországon a politika erőteljesen megosztotta a társadalmat, de az ebből adódó feszültségek csupán a válság miatt nem rosszabbodnak, az ellentétek kiéleződését nem tartom valószínűnek.

Abban nem hiszek, hogy a politika a következő évben fegyelmezettebb és felelősségteljesebb lesz. Nagy veszélyét érzem viszont annak, hogy enyhül a jelenlegi fiskális és monetáris szigor. Ez azért adhat aggodalomra okot, mert a következő 1-1,5 év nehézségeit csak racionális monetáris és fiskális politikával lehet túlélni.

Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke

 

Még mindig nem tanultuk meg a leckét.

© Stiller Ákos

Magyarország jövő évi növekedését illetően találgatni sem merek, hiszen az ország a külpiacoktól függ. A helyzetünket nagyban befolyásolja Németország és az EU gazdasági helyzete. Az azonban biztos, hogy a tartós fogyasztási cikkek piacát és ezzel együtt az ezekre termelő ipari ágazatokat (ingatlanpiac, autóipar, elektronikai alkatrészgyártó ágazat stb.) nagyon súlyosan érinti a válság. A kisvállalkozások általában gyorsan alkalmazkodnak a piaci kihívásokhoz, de várhatóan ebben e körben is komoly károk keletkeznek majd. Az állami beavatkozásokat illetően sem vagyok túlzottan bizakodó: attól tartok, hogy például az önkormányzatokhoz átcsoportosított uniós pénzek csak nagyon lassan jutnak majd el a vállalkozásokhoz.

Szomorúsággal tölt el, hogy amit a konvergenciaprogrammal és a magyar gazdasággal kapcsolatban mondtunk korábban, az most beteljesedett. A kormány a válságra pénzügyi-technikai válaszokat ad, tartalmiakat azonban nem, ez viszont a jelen helyzetben nem elég.

Így nem lehet tartós növekedési pályára állítani az országot. Véleményem szerint nem csak a stabilitást kellene a középpontba helyezni, hanem a versenyképességet. Úgy gondolom, igenis szükség lenne adócsökkentésre, de ehhez a központi költségvetés visszavágásán keresztül vezetne az út. Ez pedig fájdalmas lépés. A versenyképesség javítása viszont azért lenne fontos még ebben a viszontagságos időben is, mert ha ismét javulnak a gazdasági kilátások, és konjunktúra jön, nem tudjuk azt meglovagolni.

Úgy tűnik azonban, hogy még mindig nem tanultuk meg a leckét, az országban jobbára még mindig PR-kormányzás folyik, amelynek a veszélye nagyon nagy, ugyanis továbbra is elodázza a strukturális átalakításokat. Valódi reformokat kellene már véghezvinni és ezt az emberekkel is meg kellene értetni. Ha ezt nem tesszük, ennél még rosszabb lesz a helyzet és ezt leginkább az alacsony keresetűek fogják megsínyleni.

László Csaba, volt pénzügyminiszter, a KPMG adópartnere

 

Minden gazdasági szereplő meghúzza
majd 2009-ben a nadrágszíjat.

© Stiller Ákos

A válság néhány iparágat nagyon komolyan érint, ezért nagy visszaesésre többek között az auróiparban, építőiparban, elektronikai iparban lehet számítani. Általában véve úgy gondolom, hogy minden gazdasági szereplő meghúzza 2009-ben a nadrágszíjat, és sokkal meggondoltabban cselekszik majd.

Az ügyfeleink között nem érződik különösebb hatása annak, hogy befektetések szempontjából elfordultak volna Magyarországtól és más régión belüli országok felé orientálódnának. Véleményem szerint régiós szinten a befektetők szempontjából nincs különösebb differenciáló hatása a válságnak. Még mindig egyként kezelik a térség országait.

Magyarországi viszonylatban úgy tűnik, hogy február-március körül megint elindul majd a szokásosan visszatérő vita az adórendszer átalakítása körül. Adócsökkentésről – mint ahogy ezt a miniszterelnök is kijelentette – idén nem lehet szó, ezért csak átcsoportosításokra és egyéb rendszeren belüli változtatásokra lehet majd számítani. A luxusadóra vonatkozó közelmúltbeli alkotmánybírósági döntés viszont megnehezítheti az ingatlanadó későbbi bevezetését.

 

Beck György, a Vodafone Magyarország Zrt. vezérigazgatója

Apró lépésekben lehet majd kimászni
a gödörből.

© Kummer János

Az a fajta túlfeszített növekedés, ami eddig jellemezte a fejlett gazdaságokat, kipukkadt, s abból a gödörből, amelynek nem látjuk az alját, csak nagyon sokára fogunk tudni kilábalni. Apró lépésekben lehet majd kimászni, és ez hosszú hónapokat, éveket jelent majd. Eddig elsősorban csak néhány iparágat érintett erősen a válság, de nagyon borúsnak ítélem például a turisztika jövőjét. Szerintem Magyarországnak több szempontból rosszabb a helyzete, mint sok más régióbeli országnak; nem jó a hitelszerkezet, nagy a „kitettségünk”, mert messze van tőlünk az euró bevezetése.

A távközlési iparág szempontjából a most kibontakozó hitelválságnak egyértelműen negatív hatása van, hiszen ez az egyik leginnovációigényesebb ágazat a világon, és az innováció bizony költséges, hiteligényes tevékenység. Az viszont egyértelműen segítheti szektorunkat, hogy a mobiltechnológia olyan szinten a mindennapi élet részévé vált, hogy az emberek nagyon nehezen mondanának le a használatáról. Év végére nagyjából négymilliárd mobiltelefont használnak majd a világon, vagyis minden három emberből kettő ezzel a technológiával kommunikál. Aki ezen a 4 milliárdos piacon sikeresen fejleszt, az horribilis haszonra tehet szert.

A fejlesztéshez viszont komoly pénzek, hitelek kellenek. A válság hatására talán limitáltabbak lesznek a 2-3 éves megtérülésű projektek. A fejlesztők még jobban oda fognak figyelni, hogy mikor, és milyen gyorsasággal térül meg a munkájuk, hiszen a forrásokhoz nehezebben jutnak hozzá. Úgy látom, hogy bizonyos fajta akvizíciók lelassulnak, és az újabb technológiai váltások is a korábban tervezettnél lassabban fognak bekövetkezni. Mindezt persze kiegyenlítheti, hogy a verseny nem szűnt meg ezen a rettentően dinamikusan növekvő piacon.

Keresztesi János, az Informatikai Vállalkozások Szövetségének (IVSZ) elnöke


Félő, hogy a segítség már későn érkezik.
© hvg.hu
A válság az informatikai vállalkozásokat cégmérettől és tevékenységtől függően különbözőképpen érinti majd, de alapvetően sajnos az informatikai beruházások jelentős visszaesésére lehet számítani idén. A multinacionális cégeknél ilyenkor jellemző fűnyíróelvszerű létszámleépítést várhatóan a hazai leányvállalatokat is eléri, a mikro- és kisvállalkozásoknál ellenben elbocsátásokra nincs igazán lehetőség, mert az a cégek ellehetetlenülését vonná maga után.

Magyarországon a pénzügyi válságot nagyon gyorsan követte a gazdasági válság, amelynek első jele a piac beszűkülése volt. Az informatikai költekezésben élenjáró pénzügyi szektor elsőként reagált a helyzetre és döntött az ilyen jellegű beruházások elhalasztásáról. Ezt követték az áruhitelezésre épülő termelőiparágak ideiglenes leállásai. Az államigazgatási szektor – mint a harmadik legnagyobb informatikai felvevőpiac – ugyancsak viszonylag gyorsan reagált és szintén az informatikai beruházások elhalasztását tervezi, ami egyben meglátásom szerint az államigazgatási reform elodázását is jelentheti.

Az informatikai eszközök és megoldások ugyanakkor kulcsszerepet játszhatnának a gazdaság fellendítésében. A gazdasági csúcson bejelentett 200 milliárd forint uniós alapokon belüli forrásátcsoportosítás egyrészt az informatikai iparág talpon maradását jelenthetné, de áttételesen jelentősen hozzájárulna a gazdaság dinamizálásához is. A kérdés már csak az idő. Mikorra tud mindez megvalósulni, mert ismerve a bürokrácia útvesztőit félő, hogy a segítség már későn érkezik.

Stewart Oldroyd, az SAP ügyvezető igazgatója

A magyar gazdaság helyzetét illetően
nem vagyok optimista.
© SAP AG
Bár még mindig nagy a bizonytalanság a piacokon, úgy gondolom, az informatikai ágazatot nem kell félteni. Ez a szektor a többihez képest azzal a helyzeti előnnyel rendelkezik, hogy egy válságot már átélt nem olyan rég, a dotcom-lufi kipukkadása után, így akár felkészültebbnek is mondható. A szeptember végi turbulenciák hatására hirtelen bekövetkezett zuhanások – amikor például napok alatt több 10 millió eurós visszaesések mutatkoztak az SAP bevételeiben is globális szinten – némi riadalmat keltettek a nagyvállalatok körében, amire azonnal költségvisszafogással reagáltak, és többen elhalasztották a beruházásaikat. Ennek a hatása 2009-ben is érződik majd, és globális szinten minden bizonnyal elbocsátásokat is von maga után.

Az SAP viszonylatában a létszámleépítések a magyarországi vállalatot nem érintik majd, hiszen itt növekedést könyvelhettünk el, bár a központi döntéseket nekünk is követnünk kell: a cég világszerte létszámstopot rendelt el. Az ágazaton belül inkább a kisebb cégek válnak kiszolgáltatottabbakká ebben az évben, ők ugyanis hitel- és projektfüggők, ami a nagy informatikai vállalatokról nem mondható el.

A magyar gazdaság helyzetét illetően ezzel szemben egyáltalán nem vagyok optimista. Az elkövetkező pár évben véleményem szerint komoly visszaesésre kell számítani. 2009 nagyon nehéz év lesz, és örülhetünk neki, ha csak mínusz egy százalékos GDP-növekedést tapasztalunk. Aggasztónak vélem a politika részéről a felelősségteljes hosszútávú döntések hiányát. A forint megmentésére tett lépésekre nagyon nagy szükség volt. Belegondolni is rossz, hogy mi lett volna, ha ezt nem sikerül megfelelően kezelni. A jövőben azonban nagyon fontosnak tartanám az adóterhek könnyítését, az alapkamat mérsékelt és fokozatos csökkentését, a feketegazdaság és a korrupció visszaszorítását, valamint az államháztartási hiány következő, egy-két év alatti csökkentését.

--KR--

hvg.hu

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.