Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2006.10.23-a emlékére

2009.09.04

2006. Budapest, Kossuth tér
 
Usztics Mátyás beszéde Orbán Viktorhoz
http://www.youtube.com/watch?v=wQoUgRBgk98&feature=player_embedded&honnan=Nemzeti_Hirhalo
 
*******************
 
 
A láncravert Budapest
 
2006. október 23-a emlékére
 
 
Fölemeltük szívünket, sok gyémántot.
Ünnepre készültünk, ruhát vasaltunk,
zászlók selyme alatt egyszerre léptünk,
tisztán mosolygott a fennséges égbolt.
 
Szabadság mámorába feledkezve
Emlékkordonok közé gyűlt a magyar,
csillogó szemmel hű szavakat remélt.
Tapsolt és éljenzett, mind egyet akart.
 
Csak emberibb jövőt, biztos kenyeret –
Országrontók után igazi vezért.
Senkinek szava nem is kért most többet,
Adta volna ezért talán mindenét.
 
Aztán lőttek. Gázzal, gumigolyóval.
Botok a fejen, háton – csak futtában.
Lelki Szerengeti vibrált az utcán,
Ahogy fekete sorfal nekünk rohant.
 
Gyermekem féltve, megvallom futottam.
Megúsztunk vágtázó lovasrohamot,
S egy átjáróház szűk kapujában
Fiammal a tömeg majd’ agyonnyomott.
 
Hazamentünk könnygáztól köhécselve.
Haragvó szirénák utánunk szóltak,
Bámulva telt köztünk lassan az este,
Bennünk pedig nem nyugodott a holnap.
 
Dúvadak járták az ünneplő várost,
Kegyetlenül vertek, rúgtak, tapostak.
Aki mozgott, mindenki egy-egy célpont.
Voltak, mint vadászó hiénacsapat.
 
Sortűzbe csuklott aljas röhögésük,
Láncra verte Pestet a történelem.
Zizegő álmok fészkelnek közöttünk,
Sokan az utcán suttogva beszélnek.
 
Magyar lahar készül, fortyog a város.
Böfög magából fullasztó gránátot,
Sebeit kimossa, keres rá gyolcsot.
Kevesen maradtak tépéscsinálók.
 
Nem tudja senki, meddig megy ez így még,
Hogy utcákon magyar veri a magyart.
A Napról töröljük a rászáradt vért,
Ünnepeink helyett imáink maradtak.
 
De álmomban járva-kelve a jövőt,
Vérfoltos, mocskos sisakot találtam,
És mellette hószínű, átlőtt ingünk,
hol farkasa volt magyar a magyarnak.
 
Leltárba vették szívünk, sok gyémántot.
Ünnepre készült a kutatóárok,
zászlók selyme alól messzire nézünk
reánk mosolyog a fennséges égbolt.
 
 
Budapest, 2006. október 30.
 
Lengyel Károly
 
*******************
 
KI NEM MONDVA
 
Orbán Viktornak
 
 
Ne zúzd a tükröt, ha a kép nem tetszik!
Ne nyúzz páriát, ha mondja kínjait!
Lőttek fejünkre, és zuhogtak botok,
hogy gyarmat legyen szeretett országunk.
 
De számlák égnek magyarok lelkében,
parazsat dajkál minden lesütött szem.
Egyetlen hangra vár minden üldözött,
kikbe a szabadság vágya költözött!
 
Várva várt pici szó, messzire hangzó,
szempillantás alatt jeget forraló,
mi még el nem hangzott, de sokan vártak
utcákon, tereken ordítva: Utánam!
 
Sanyarú telünk előtt ősz közeleg,
S hogy találnak minket az ünnepek?
Mind elfogyunk, mert nincs erre több idő!
Jön a hívás, vagy széthullik a jövő.
 
Ezért hát hangozzék utcákon, téren,
Döntött betűkön, hatalmas fehéren,
Dideregjen tőle az egész világ!
Újra talpra kél most itt a SZABADSÁG.
 
 
Ferencváros, 2009. szeptember 2.
 
Lengyel Károly

►►► Megemlékezés és tüntetés Ajkán

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.