Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jogi kiskapukkal is megbuktatható a magyar parlamentarizmus?

2009.01.03

Kép 

A Gyurcsány-kormány nemcsak a közvélemény-kutatásokban áll rosszul, hanem a legszűkebb gyurcsányi klikk azt is tudja, hogy a következő két általános választás elveszítése a szimpla választási vereségnél sokkal rosszabb folyamatokat is elindíthat.

A Gyurcsány-klikk nemcsak az országot juttatta kilátástalan helyzetbe, hanem az MSZP-t is. A szocialisták mind kínzóbb kérdése: lesz-e élet Gyurcsány után? A mezei párttagság túlnyomó többsége elpárolgott, az MSZP mostanra elsősorban mint az állam kisebb-nagyobb emlőit szopó-szopogató cégkomplexum létezik.

A hatalom esetleges elveszítése azonban most nem szimpla kormányváltást sejtet. Csintalan Sándornak a K & H-botrány kapcsán tett kijelentése – hogy a Kulcsár-ügy azt jelzi: a szocialistáknak már a veszélyérzete is elmúlt – mostanra tornyosul elénk teljes jelentésében:

A Gyurcsány-kormány nem veszítheti el a hatalmat, mert akkor minden összedől.

Mármint az ő egész világuk.

A sajtójuktól kezdve a színesfém-kereskedelmükig. Minden.

Tehát meg kell találniuk a módját annak, hogy ne érje őket választási vereség 2010-ben. Ahhoz pedig a legjobb módszernek az ígérkezik, ha nem lesznek választások. Mármint olyan választások, amelyeket elveszíthetnek.

A dolog nem olyan bonyolult, amilyennek első pillantásra föltűnik. Aki ismeri a magyar választástörténetet, az tudja: mifelénk sokkal többször tartottak olyan választást, amelynek az eredményét nem a választók döntötték el, mint olyan választást, amilyent nyugaton szoktak tartani. A Monarchia idején is csak egyszer veszített a hatalomba beágyazott szabadelvű párt, illetve utódja, a Munkapárt. A Horthy-Magyarországon szintén a kormányok döntötték el a választási eredményeket, az 1945 utáni időszakról nem is beszélve.

Jó tudni: Magyarországon csak 1905-ben, 1990-ben és ’98-ban bukott meg választáson a kormányzat. A Gyurcsány-klikk pedig nem az a kör, amelyik meghátrál egy ilyen feladat elől.

A módszer kikísérletezésére szolgálhat az idei esztendő. A mostani lépés – némely jelöltek kizárása – nem ismeretlen a magyar választástörténetben. Ha sikerül kidolgozni a különösebb törvénymódosítás nélkül is járható utat a jelöltek megritkítására, akkor máris bespájzolt egy erős adut a kormány 2010-re.

Az ajánlószelvények

A Ferencvárosban történtek azt sejtetik, hogy az ajánlószelvények körüli törvényi hiátusok kínálnak lehetőséget a kormánynak a választások manipulálására.

 

Erre mutatkozik mód, ugyanis a törvényt arra alapozták, hogy mindenki jóhiszeműen fog eljárni. Márpedig kérdésessé kezd válni, vajon maga a lebonyolító állam jóhiszeműen akar-e eljárni. Ha nem, akkor a világon mindenbe bele lehet kötni. Lássuk a vonatkozó, 1997. évi C. törvényt:

 

50. § (1) Érvénytelen az az ajánlás, amelyet

a) nem a hivatalos ajánlószelvényen adtak le…

 

Az ajánlószelvény nyomdai kritériumai nincsenek egyértelműen definiálva. Az ajánlószelvény nem szigorú számadású nyomtatvány. Kézbesítésének megtörténte nem igazolható perdöntő módon. Maga az ajánlószelvény egy A/6-os méretű semmi kis papír, amelyből legalább nyolcmillió-százezer készül, de valószínűleg ennél is több. Márpedig a kék cédula óta tudjuk, hogy egy nyomorult cédulán nem múlhat a vörös siker.

 

Az ajánlás érvénytelenítésére számtalan módszer kínálkozik, most csak a többes ajánlás érvénytelenítő erejére hívnánk fel a figyelmet (ha valaki szert tud tenni néhány – néhány száz, néhány ezer – biankó ajánlószelvényre, meg van némi helyismerete, nyugodtan nekiállhat ajánlásokat gyártani a fő rivális szimpatizánsai nevében, valamely harmadik induló javára. Aztán eljuttatja az amúgy esélytelen harmadiknak. Aztán felháborodik a hamisításon. Aztán jön az igazság bajnoka, a hivatal – és törli az összes többes jelölést…

 

A névjegyzék

 

Hírek szerint a névjegyzékkel sem lehetetlen manipulálni, márpedig ezt is ismerjük még 1947-ből. Az MSZP pedig arra készül, hogy a szavazókörben ne lehessen fölvenni senkit sem a szavazás napján a névjegyzékbe.

 

Ha ez összejön, akkor minden további nélkül ki lehet felejteni akár ezreket is a szavazói névjegyzékből, és aki nem figyel, az keserűen ízlelgetheti a reklám igazságát: „Ha kimarad – lemarad!”

 

Botrány a szavazóhelyiségben

 

Fantáziadúsabb „választási szakértők” számára hálás terep. Annyiféle botrányt lehet generálni, amennyit csak akar – aki akar. Hát még ha jól meg is fizetik. Ha lehet vásárolni szavazatot, akkor botrányt talán nem lehet?

 

A szavazatszámlálás

 

A fentiek és az előzmények ismeretében fölösleges bíbelődni a szavazatszámlálással. A magyar történelemben nem a szavazatszámláláson fordult meg egyetlen választás sem – kivéve a 2002. évit. Azonban a Fidesz a rossz tapasztalatai miatt a szavazatszámlálásra úgy rákészül, hogy azon nem lesz mit keresni.

 

Alkotmányos problémák

 

Az Országgyűlés 2007. június 30-a óta mulasztásos alkotmánysértésben van, ugyanis az Ab már régen kimondta, hogy az aránytalanul eltérő lélekszámú választókerületek miatt a választás egyik alapelve, az egyenlőség súlyosan sérült már most is. Szükség esetén erre is lehet majd hivatkozni.

 

Lenullázni a választást, ez a cél?

 

Befejezésül elmondhatjuk, hogy a ferencvárosi ügyben a rendőrség valószínűleg úgy fog eljárni, hogy a kizártak a bírói jogorvoslattal ne tudjanak élni a választás befejeződése előtt. Ez az elképesztő hozzáállás a ferencvárosi „választási csalások gyanújához” valószínűleg fog szolgáltatni muníciót a választás egész rendszerének lejáratásához. Ami pedig nyilván a vesztesek érdeke és módszere lesz.

Forrás:  Nyiri János, gondola.hu

-VJ-